Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19
Elmélkedés
Isten szolgálatában
Szent Péter és Szent Pál apostolok mai ünnepén az ő meghívásukra figyeljünk, s abból igyekezzünk lelkileg töltekezni.
Miként több apostoltársa, úgy Péter is halász volt, aki a Genezáreti-tó partján lévő Kafarnaum városában élt. Eredetileg Simon volt a neve, de Jézus új nevet adott neki, amikor új feladattal, az Egyház, a krisztusi közösség vezetésével megbízta. A Péter névvel, amely „sziklát” jelent, azt akarta jelezni az Úr, hogy Egyházát szilárd, biztos alapra építi. Meghívása napján Péter és társai, köztük testvére, András, a halászhálókat javították a parton. Jézus odament hozzájuk és követésére hívta Pétert és halásztársait. Jézus nem követet küldött Péterhez, aki átadta a meghívást, nem is messziről kiáltott neki, hanem odament hozzá, közel ment hozzá és így szólította meg őt. Az Úr emberhalászatról is beszél neki, de ennek jelentését kezdetben nem érti. Mindenesetre ennek a találkozásnak olyannak kellett lennie, aminek hatására Péter képes volt felhagyni mesterségével és elindulni az ismeretlen felé. Jézus személyében meglátta azt, akit érdemes követni, s nem késlekedett, hanem azonnal indult.
A zsidó családban, de római állampolgárként született Saul Jeruzsálemben tanulta meg a farizeusi hagyományokat, s mint hithű, buzgó zsidó ember ellenséget látott az új hit terjesztőiben, Krisztus tanítványaiban, s azok üldözője lett. Életét a Damaszkusz felé vezető úton a feltámadt Krisztussal való találkozás titokzatos, látomásszerű élménye változtatta meg, s ennek hatására lett a keresztényüldözőből Krisztus tanítványa. Ettől kezdve azt tekintette hivatásának, hogy hirdesse Jézus evangéliumát, s ezt haláláig nagy meggyőződéssel teszi. Felismeri, hogy nem a mózesi törvények megtartása biztosítja az ember számára az üdvösséget, hanem a Krisztusban való hit és a krisztusi élet. Megérti, hogy az Úr kereszthalála nem botrány, hanem a megváltás forrása.
A mai ünnep evangéliumában Szent Péter hitvallásáról olvasunk. Tanító útja során Jézus arról kérdezi tanítványait, hogy kinek tartják őt az emberek, illetve ők. Péter a többiek nevében is válaszolva ekkor hitvallást tesz arról, hogy Jézust Isten Fiának tartják. A hitvallást követően Jézustól új nevet kap, Simonból Péter lesz, s egyúttal új feladatot, megbízatást kap: a krisztusi közösség vezetését. Máté evangélista fontosnak tartja kiemelni, hogy Jézus szerint Péter vallomása nem az apostol emberi gondolkodásának eredménye, hanem isteni sugallatra, kinyilatkoztatásra tudja azt, amit mond. Hitünk megvallása Isten felé és a hitünkről szóló tanúságtétel az emberek felé mindig az isteni kegyelemnek köszönhető. Így volt ez Péter esetében, és így van ez velünk is. Péter apostolt a későbbiekben még a bebörtönzés, a bántalmazások, az üldözés próbatételei sem rendítették meg hitében.
A két apostol példája azt mutatja, hogy Jézus számára nincs elveszett ember. Ő a kudarcot megélő és elhibázott életű emberben is meglátja azt, aki nagy dolgokra képes az ő kegyelmi segítségével. Mindkettőjüknek együtt kellett működniük az isteni kegyelemmel, hogy szentté válhassanak és életüket egészen Isten szolgálatába állítsák. Ahogyan Péter az Atya kinyilatkoztatására vallotta meg hitét Jézusról, s ahogyan Pált Isten erősítette meg az igehirdetés feladatában, ugyanúgy minket is Isten kegyelme segít hitünk megvallásában és hirdetésében.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!
Horváth István Sándor (Ph 88)