Abban az időben a zsidók, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse el a keresztrefeszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. És ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az írás: „Csontot ne törjetek benne!” És ami az írás más helyén áll: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”
Jn 19,31-37
Elmélkedés
Jézus halálát követően a katonák azzal a szándékkal döfték át lándzsával az Úr szívét, hogy megbizonyosodjanak haláláról. János evangélista minden bizonnyal azért jegyezte le a jelenetet, hogy az olvasók számára is kétségtelen legyen, hogy Jézus valóban meghalt a kereszten. Ha ugyanis nem halt volna meg, könnyű lett volna természetes magyarázatot találni arra, hogy miként mutatkozott élőként harmadnap apostolai és tanítványai körében. Ez esetben a feltámadás nem volna igaz. Ezt a tévedést oszlatja el az evangélista. Akit megkínoztak és aki ennyit szenvedett a kereszten, s végül akinek szívét is átszúrták, az biztosan meghalt.
Mindezen túl a keresztény hagyomány lelki tartalommal tölti meg az eseményt, amikor az Úr Jézus átszúrt szívét a kegyelem, az üdvösség, az irgalom és a szeretet forrásának tekinti. Ezt az igazságot jeleníti meg a mai nap, Jézus szent szívének ünnepe. Isten Fia földi élete során számos módon kimutatta az emberek iránti szeretetét, de ez a szeretet akkor érte el tetőfokát, amikor feláldozta életét, meghalt az emberekért, értünk.
Tanítson minket alázatra és igaz bűnbánatra a mai ünnep! Érintsen meg a Jézus szívéből áradó irgalom, hogy felismerjem: az Úr szeretete szerezte meg bűneim bocsánatát, neki köszönhetően nyerek irgalmat vétkeimre. Uram, Jézus Krisztus, szeretlek téged, légy irgalmas hozzám!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!
Horváth István Sándor (Ph 88)