Abban az időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26
Elmélkedés
Az Egyház közösség, a Krisztushoz tartozók, a benne hívők és az üdvösségre vágyók közössége. Ez a gondolat húzódik meg a mai evangélium hátterében, s ennek a közösségnek a lényegi tulajdonságát fogalmazzák meg Jézus következő szavai: „Egyek legyenek mindnyájan!”
Jézus azokra is gondol főpapi imájában, akik az ő apostolainak és küldötteinek szavára fognak hinni benne a későbbi évszázadokban, s akiknek ugyanúgy a Krisztusban hívők egységéért kell munkálkodniuk, mint a kezdeti idők Egyháza tagjainak. Az Egyház intézmény, szervezet, ugyanakkor közösség, a Krisztushoz tartozók lelki közössége. Az apostolok nagy érdeme, hogy Jézusban felismerték a Megváltót, továbbá azt is, hogy engedelmesen elfogadták azt a küldetést, amit az Úr bízott rájuk. A hívők, tehát mindazok, akik az apostolok és utódaik szavára jutnak el a hitre, szintén felismerik Jézus személyében megváltójukat és ez érdemül szolgál nekik.
Jézusnak az a vágya, hogy az őt követők egységben legyenek és egységre törekedjenek, korán megjelent a keresztények tudatában, olyan jelnek tekintették az Egyház egységét, amely hitelesíti az igehirdetést és a tanúságtételt. A vallási életnek sokszínű és számos formája van, a hitről sokféleképpen lehet tanúságot tenni, de egység csak ott van, ahol mindenki az Atya és a Fiú egységét vallja és utánozza.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Emberi értelmünk végessége nem képes felfogni téged, a végtelen Istent. A te titkaiddal, hitünk titkaival találkozunk, amikor feltárod, kinyilatkoztatod számunkra önmagadat. Nem a véletlenben, a sorsban, hanem a te gondviselésedben hiszünk. Hiszünk a feltárt titkokban és elfogadjuk, hogy földi életünk során nem ismerhetünk meg mindent, hanem majd az örök életben tárul fel számunkra mindaz, amire evilágban homály borul. Hisszük, hogy itt a földön veled és a mennyben benned élhetünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)