Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.
Lk 20,27-40
Elmélkedés
A nép odaadó figyelemmel hallgatta Jézust, akinek tanításában különleges erőt ismertek fel. Ezzel ellentétben a szadduceusok képviselői vitát kezdeményeznek Jézussal a templomban. A feltámadás témáját hozzák elő egy olyan példát említve, amely legfeljebb elméleti volt, de a gyakorlatban biztosan nem fordult elő. A szadduceusok csak a mózesi törvényt fogadták el, s mivel ebben nem szerepelt a feltámadásról szóló tanítás, nem hittek abban. Jézus válaszából világossá válik, hogy Isten az élet Ura. Ő adja minden embernek az életet a születéskor és ő adja az új életet a feltámadásban. A halál tényével szembesülve az ember könnyen azt gondolja, hogy az életnek ezzel vége, s utána a semmi következik. Isten új életet adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztott, és új életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. A feltámadást követően találkozhatunk Istennel, részünk lehet az örök szeretetben. Az örök élet tehát mindenki számára a személyes földi lét folytatását jelenti, de más módon.
Életünket és minden cselekedetünket Isten fogja egykor megítélni. Isten ítélete egyszerre lesz igazságos és irgalmas. Bár e kettőt emberi gondolkodásunkkal összeférhetetlennek tartjuk, Istenre azonban mindkettő igaz. Ő megmutatja irgalmát mindenkinek, aki bűnbánattal és alázattal közeledik hozzá, de az is igaz, hogy a megtérést elmulasztók büntetésre számíthatnak. Isten szándéka az, hogy megmentse lelkünket és feltámasszon az örök életre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor azt ajánlottad tanítványaidnak, hogy az Istenben való gazdagodásra törekedjenek, s ezt tanítod nekünk is. Elismerjük, hogy hiába van valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül szegény, ha a lelki értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki gazdagnak magát, ha közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a kincseit, ha a gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget szenvedőket. Segíts minket, hogy ne az anyagi javakban, hanem az isteni gondviselésben bízzunk!
Horváth István Sándor (Ph 88)