Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”
Mt 17,1-9
Elmélkedés
Az Úr dicsősége
Az elmúlt vasárnap lélekben együtt voltunk Jézussal a megkísértés hegyén. Ma, nagyböjt 2. vasárnapján pedig egy másik hegyre hív minket az Úr, a színeváltozás hegyére. A három apostollal együtt minket is magával visz, hogy Isten-élményben legyen részünk. A hegyen Jézus áll előttünk. Az a Jézus, aki visszautasította a világ hamis dicsőségét, s akinek nem kellett a sátán kétes dicsősége, most megmutatja igazi, isteni dicsőségét az apostoloknak és nekünk, hogy így erősítse bennünk a hitet. S erre szükség is van, hiszen hitünk megrendülhet Jézus kereszthalála láttán. Milyen jó volna most megértenünk, hogy a Jézusból áradó fény és dicsőség, csak előíze a feltámadás dicsőségének. Milyen jó volna, ha ez a ragyogás eloszlatná félelmeink árnyékát, aggodalmaink és fájdalmaink sötétségét! Milyen jó volna, ha megértenénk: csak a szenvedésen keresztül vezet út a feltámadásba!
Jézus színeváltozása azt jelenti, hogy még a feltámadása előtt emberi testében megnyilvánult az ő isteni dicsősége, amelyet szemlélhettek, megtapasztalhattak az apostolok. Az esemény tehát előrevetíti a feltámadást, amelyben a maga teljességében ragyog majd fel Jézus isteni dicsősége, de már nem földi, hanem megdicsőült, átváltozott, feltámadt testében. A történet fontos eleme a mennyei Atya szózata, amely a mi Urunk keresztségéhez hasonlóan most is tanúságtétel arról, hogy Jézus az Atya szeretett Fia. Mind a keresztségkor, mind a színeváltozáskor a mennyei Atya tanúságot tesz, de legfőképpen a halálból való feltámasztásban, mint az Atya cselekedetében nyilvánul meg, hogy Jézust Fiának tekinti.
A színeváltozás eseménye bepillantást engedett az apostoloknak a Jézusra váró dicsőségbe. Ez az élmény, ez a tapasztalat erősíti meg őket akkor, amikor Mesterük szenvedését és halálát látják. Talán éppen eme tapasztalat miatt él bennük a remény Jézus halála után is. Nem zárult még le minden, Isten csodálatos meglepetéseket tartogat még számukra, amely aztán a húsvéti feltámadáskor be is bizonyosodik.
Jézus istenségének legfőbb bizonyítéka az apostolok számára a feltámadás eseménye. Éppen ezért érthető, hogy az apostoli igehirdetés fontos elemévé vált a színeváltozás története, amely esemény – ugyanúgy, ahogy maga a feltámadás – szintén Jézus istenségét bizonyítja. Szent Péter apostol így tanúskodik: az Atya égből jövő szózatát „mi is hallottuk, amikor ott voltunk Jézussal a szent hegyen” (2Pét 1,18). A feltámadás után értik meg az apostolok Jézus istenségét, és mernek teljes bizonyossággal tanúságot tenni arról az emberek előtt.
A nagyböjti időszak kiszólít bennünket a hétköznapokból, a megszokottságból, és új lelki élmények lehetőségét kínálja számunkra. De nem elegendő, ha Jézus átváltozását szemléljük, nekünk is változnunk kell. A lelki újjászületésnek két szakasza van. Az első annak beismerése, hogy bűnösök vagyunk, és szükségünk van Isten segítségére ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől. A második az isteni megváltás elfogadása, befogadása. Ha a nagyböjti időszakot a bűnbánatra, a bűnbevallásra, a szentgyónásra használjuk, akkor a böjti időszak végén jobban megérthetjük és elfogadhatjuk Jézus megváltó halálát. Jézus halálának és feltámadásának titka összetartozik. Legyünk együtt vele a szenvedés napjaiban, hogy feltámadásának is részesei lehessünk!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Színeváltozásod alkalmával istenségedet, isteni dicsőségedet tártad fel a kiválasztott apostoloknak. Azért mutattad meg isteni dicsőségedet Péternek, Jakabnak és Jánosnak a Tábor-hegyen, hogy kereszthalálodat látva ne veszítsék el reményüket. Ők később, erre az eseményre gondolva megérthették, hogy a szenvedés útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet, a feltámadás, amely révén az örök dicsőségbe jutunk. Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük Isten közelségét, ahogyan azt megtapasztalta a három apostol. Add, hogy amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott éljen a feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye!
Horváth István Sándor (Ph 88)
