Abban az időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26
Elmélkedés
Jézus főpapi imájának harmadik részét olvassuk a mai nap evangéliumában, amely ima az utolsó vacsorán hangzott el. E részben a mi Urunk azokért fohászkodik a mennyei Atyához, akik nem ismerik őt személyesen, hanem tanítványainak igehirdetésére fognak hinni őbenne, tehát a jövendő Egyház tagjaiért imádkozik. Első kérése az egységre vonatkozik. A Fiú és az Atya között fennálló szeretetteljes egységnek tükröződnie kell a krisztushívők egymással való kapcsolatában is. Ez az egység azonban mindig Isten ajándéka. Éppen ezért Jézus imájához kapcsolódva és azt nap mint nap megismételve nekünk is az Atyához kell fordulnunk az egység nagy ajándékáért, hiszen számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy sok embert megkísért a széthúzás, a békétlenség, az egymással való értelmetlen harc. A történelem során ez az egység megsérült, tehát a különböző keresztény felekezetek mindegyikének kell imádkoznia és tennie a Krisztus által óhajtott egységért.
Ezt követően azt kéri Jézus, hogy a benne hívők megláthassák dicsőségét, azaz ne csak a szenvedő Jézus arcát szemlélhessük, hanem találkozhassunk a feltámadt Jézussal is. E szándéka az Úrnak akkor valósul meg, ha kitartunk a hit útján és eljutunk az üdvösségre.
Jézus imájának utolsó mondatából kiderül, hogy Jézus akkor él bennünk elevenen, ha Isten szeretetét hordozzuk szívünkben, s megmaradunk ebben a szeretetben.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Emberi értelmünk végessége nem képes felfogni téged, a végtelen Istent. A te titkaiddal, hitünk titkaival találkozunk, amikor feltárod, kinyilatkoztatod számunkra önmagadat. Nem a véletlenben, a sorsban, hanem a te gondviselésedben hiszünk. Hiszünk a feltárt titkokban és elfogadjuk, hogy földi életünk során nem ismerhetünk meg mindent, hanem majd az örök életben tárul fel számunkra mindaz, amire e világban homály borul. Hisszük, hogy itt a földön veled és a mennyben benned élhetünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
