Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15
Elmélkedés
Jézus utolsó vacsorán mondott búcsúbeszédének újabb részletét olvashatjuk a mai evangéliumban. A következő kijelentést emeljük ki: „A Szentlélek elvezet majd titeket a teljes igazságra.” Jézus szavait hallgatva adódik kérdésünk: Milyen igazságról tesz tanúságot a Szentlélek? Milyen igazságra vezeti el a tanítványokat?
Az igazság, amelyre a Szentlélek vezetésével eljuthatunk, a Krisztusban való hit. Hit abban, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki azt a küldetést kapta a mennyei Atyától, hogy az emberekkel megismertesse az igaz Istent. Hit abban, hogy Jézus személyében a mennyei Atya kinyilatkoztatja, megmutatja magát nekünk, és a Fiúban visszavonhatatlan szeretetét közli velünk. Hit abban, hogy Jézus Krisztus megváltó szenvedése és halála megszerezte nekünk az Istennel való kiengesztelődést. Hit abban, hogy Krisztus feltámadása üdvösséget jelent nekünk.
A Szentlélek által feltárt igazság része továbbá, hogy Jézus szenvedése eltörli az emberek bűneit és számíthatunk az Atya irgalmára, ha lázadó, ellene forduló, de megtérő gyermekeiként visszatérünk hozzá. A Szentlélek segítségével megismerhető és megérthető teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Krisztus által eljuthatunk a mennyei Atyához, ahol az örök élet, az örök boldogság vár bennünket.
Akarom-e, hogy a Szentlélek elvezessen a teljes igazságra és a hitre?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!
Horváth István Sándor (Ph 88)