Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11
Elmélkedés
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus újabb kijelentéseket tesz az elküldendő Szentlélekről, erről olvasunk a mai napon az evangéliumban. A mi Urunk ezt mondja: az eljövendő Lélek „meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.”
Elsőként azt említi, hogy a Szentlélek meggyőzi az embereket a bűnről, pontosabban azokat, akik nem hittek Jézusban. Itt tulajdonképpen a hitetlenség úgy jelenik meg, mint a legfőbb bűn. Aki szembefordul Jézussal, a mennyei Atya küldöttével, és hitetlenül elutasítja őt, az bűnt követ el, még akkor is, ha ezt nem látja be. A Szentlélek ébreszti rá őt arra, hogy bűnt követ el, mert nem csak Jézus személyét utasítja el, hanem az üdvösséget is, amelynek a közvetítője egyedül az Úr. Az irgalmas Isten üdvözítő tervével való szembenállás az ember legnagyobb bűne, amely a hitetlenségben nyilvánul meg.
Másodszor azt mondja, hogy a Lélek működésének köszönhetően Jézus távozását követően is megismerhetik az emberek az igazságot és követhetik azt. Harmadszor pedig azt állítja, hogy a „világ fejedelmét”, a gonoszt már elítélte Isten, mert nem állt ki az igazság mellett és arra törekszik, hogy az embereket is a hazugság oldalára állítsa.
Segítsen minket a Szentlélek abban, hogy Krisztusban felismerjük üdvösségünk közvetítőjét és mindig kövessük őt!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)