Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26-16,4a
Elmélkedés
Az utolsó vacsorán mondott beszédének mai részletében Jézus feladatot ad apostolainak és figyelmeztetést fogalmaz meg számukra. A feladat az, hogy az apostolok, akik nyilvános működése három esztendeje alatt állandóan vele voltak, tegyenek tanúságot róla. A tanúságtétel tartalma Jézus tanítása, valamint cselekedetei. Az Úr megváltó kereszthalálát és feltámadását követően az apostolok megértik, hogy erről is tanúságot kell tenniük, azaz hirdetniük kell, hogy Jézus halála mindenki számára meghozta a bűnbocsánatot és feltámadása reményt ad nekünk arra, hogy mi is feltámadunk az örök életre. E küldetés mellett Jézus előre figyelmezteti övéit, hogy tanúságtételük során üldözések fogják őket érni, s egyeseket meg fognak ölni hitükért.
Mind a tanúságtételben, mind az üldözések elviselésében számíthatnak Krisztus követői a Szentlélek segítségére. Jézus azért ígéri meg és küldi el pünkösdkor a Szentlelket, hogy az apostolokat és a későbbiekben az Egyház tagjait megerősítse a tanúságtételben.
Mit jelent a tanúságtétel a gyakorlatban? Nem feltétlenül azt, hogy előre megtervezett módon beszélek valakinek a hitemről, hanem inkább azt, hogy a mindennapi élethelyzetekben az evangélium értékrendje és Krisztus igazsága szerint viselkedem, hitem szerint élek. Segítsen ebben a Szentlélek!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy eljuthatunk az örök életre, ha parancsaid szerint élünk, és ehhez az ígérethez, mint szereteted jeléhez, hűséges maradsz. Egykor ezt mondtad tanítványaidnak és valamennyi követődnek: „Barátaimnak mondalak benneteket.” Barátsággal fordultál még a bűnösökhöz is. Te minket is barátságra hívsz. Barátként gondoltál ránk, amikor életedet adtad értünk. Te mindig barátként tekintesz ránk. Szükségünk is van barátságodra, szeretetedre. Barátságod segítsen minket abban, hogy emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot! Urunk köszönjük barátságodat és szeretetedet!
Horváth István Sándor (Ph 88)
