Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
Mt 9,14-15
Elmélkedés
A böjtöléssel kapcsolatban hangzik el egy kérdés Jézus felé a mai evangéliumban. A kérdezők ezúttal nem a Jézus cselekedeteibe belekötni szándékozó írástudók és farizeusok, hanem Keresztelő János tanítványai, akik megtartották a korabeli zsidó szokásokat a böjttel kapcsolatban. Kérdésükből úgy tűnik, hogy Jézus és tanítványai nem tartották meg a böjti szokásokat. Az Úr válasza nem magyarázkodás vagy mentegetőzés. Feleletéből kiderül, hogy azt az időszakot, amíg ő tevékenykedik, nem tekinti a böjt idejének, de távozása után majd eljön az ideje a böjtnek is. Amíg ő a nép körében tanít és gyógyít, az kegyelmi idő az emberek számára. Most nem kell böjtölni, hanem mindenki örvendezzen annak, hogy Isten irgalma kiárad az emberekre és mindenki hallhatja az üdvösség örömhírét.
Jézus nem tartja helytelennek a böjtölést. Az a tény viszont, hogy ő és tanítványai nem az akkori előírások szerint tartják meg, azt jelzi, hogy a böjtölés gyakorlatának megújítását akarja. Eljött az ideje annak, hogy a böjtölésben és a többi vallási cselekedetben megújuljanak az emberek. A helyes böjtölés alapmagatartása az Isten előtti alázat és az isteni gondviselésre való ráhagyatkozás. A táplálkozásban való mértékletesség azt a célt szolgálja, hogy Istenre éhezzünk és testünk fegyelmezése közben jobban töltekezhessünk a lelki javakkal.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak!
Horváth István Sándor (Ph 88)
