Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lk 9,22-25
Elmélkedés
Jézus így tanít a mai evangéliumban: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” E kijelentés egyértelműen kijelöli számunkra nagyböjti lelki utunk irányát. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy bizonyos ételek fogyasztásától megtartóztatjuk magunkat a böjti időben. Nem lehetünk büszkék magunkra, ha hősies küzdelemben sikerült megállnunk, hogy pénteken nem ettünk húst. De az sem elegendő, ha az így megtakarított pénzünkön élelmet veszünk és valamelyik karitatív szervezet nagyböjti segélyakciójához csatlakozva felajánljuk azt a szegények javára.
Újra fel kell fedeznünk a böjt lelki tartalmát. Fel kell fedeznünk a böjtöt, mint hitünk és imádságunk egyik kifejezési formáját, Istenhez való közeledésünk egyik módját. A böjt nem lehet öncélú, nem szakíthatjuk el az imádságtól és az adakozástól, mert ez a három együtt segíti azt, hogy helyreálljon az Istennel való kapcsolatom és megújítsam embertársaimmal is kapcsolataimat. A böjt azt jelenti, hogy a testem és a lelkem együtt imádkozik, fordul Istenhez. A nagyböjti lelki út azt jelenti, hogy felveszem keresztemet és Krisztust követem. Nagyböjti lelki utam célja, hogy megérkezzek a megváltás helyszínére, ahová senki más, csak egyedül a keresztjét hordozó Krisztus vezethet el engem.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor és ma mindenkinek hirdeted: „Térjetek meg!” A nagyböjt a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, a te szenvedésednek és feltámadásodnak ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Atya megbocsát nekünk. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet te, a mi Megváltónk adsz nekünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
