Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”
Mk 8,22-26
Elmélkedés
Jézus újabb csodájának helyszíne a Galileai-tenger vagy más néven a Genezáreti-tó északi partján fekvő település, Betszaida. Korábban gyógyított már meg béna embert, űzött ki ördögöket, visszaadta az érthető beszéd és a hallás képességét a dadogva beszélő süketnek, most pedig egy vak embert ajándékoz meg a látás képességével. Betegsége miatt az illető képtelen arra, hogy önmaga menjen Jézushoz, minden bizonnyal családtagjai vagy ismerősei vezetik a vakot a faluba érkező Jézushoz. Tudhatnak tehát Jézus csodákra képes isteni erejéről, s arról is lehet ismeretük, hogy a legtöbb esetben érintése által történnek a gyógyulások. Érdekes, hogy nem mondják meg pontosan, hogy mit kérnek, mit várnak Jézustól, de ez szükségtelen is a betegség, a vakság természete miatt, hiszen Jézus rögtön láthatja, hogy milyen baja van a hozzá vezetett személynek. Azt kérik csupán, hogy Jézus érintse meg a vakot, s ez a kérésük nyilvánvalóan Jézus isteni képességébe vetett hitük jele.
Jézus ez esetben sem a nagy nyilvánosság előtt akar cselekedni, ezért a falun kívülre vezeti a vakot és ott gyógyítja meg. Maga a gyógyítás nem egyetlen pillanat alatt, hanem két fázisban történik, először csak homályosan, majd tisztán kezdett látni a szemevilágát visszanyerő ember, amely a hitre jutás fokozatosságára utalhat.
A hit útján járva minél jobban megismerjük Jézus személyét, annál inkább tudjuk követni őt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!
Horváth István Sándor (Ph 88)