Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
Mt 28,1-10
Elmélkedés
Húsvéti jelek
A húsvéti vigília az esztendő folyamán minden bizonnyal jelekben, jelképekben leggazdagabb szertartásunk. A vigília kezdetén a sötétben fellobbanó tűzzel találkozunk. A világosság megtöri a sötétséget. A fény eloszlatja az ember félelmeit. A húsvéti gyertya lángja Krisztus feltámadását hirdeti, beragyogja a templomot, világosságra vezet minket. Ahogyan a gyertya lángjának fénye betöltötte templomunkat és ahogyan a világosság győzött a sötétség felett, ugyanúgy győzedelmeskedik feltámadása által Krisztus a halál felett. Krisztusnak, az örök világosságnak a fénye és a feltámadásnak a fénye ragyog ránk ezen a húsvéti éjszakán.
A szertartás második részeként Isten üzenetének jelével találkozunk. Összefoglalása ez az üdvtörténetnek, a teremtéstől kezdve a világ újjáteremtéséig Krisztus feltámadásában. Ezután találkozunk a víz jelével, amely a megújulást, az újjászületést jelenti. A keresztelés, illetve a keresztségi fogadalom megújítása személyesen érint bennünket, hiszen ez már a mi személyes válaszunk Istennek, aki szólt hozzánk. A keresztelés mindannyiunk számára egy új élet, az istengyermeki élet kezdetét jelentette. Krisztus feltámadásának ünnepén lelki újjászületésünkre is emlékezünk, ezt jelképezi számunkra a víz.
Ezek után folytatódik a szentmise, amely hálaadás részünkről a megváltásért, s amelyben a kenyér és a bor jele tárul elénk. A szentmisével jelenvalóvá tesszük Krisztus áldozatát, amely a bűntől való megváltást és az örök életet jelenti az ember számára.
Az evangéliumokban három helyen olvashatunk arról, hogy Jézus halottat támaszt fel. Feltámasztja a naimi ifjút, aki egy özvegyasszony egyetlen fia volt, Jairus 12 éves kislányát és a négy napja halott Lázárt. Mindhárom esetben arról van szó, hogy Jézus meghosszabbítja az ő földi életüket, de később természetesen meghalnak. Jézus esetében azonban mást jelent a feltámadás, hiszen nem a földi élete folytatódik, hanem az örök életre támasztja fel őt a mennyei Atya. Jézus nem hal meg többé, hanem örökké él. Új és megdicsőült testben támad fel, amit először fel sem ismernek az asszonyok vagy az emmauszi tanítványok, tehát olyan testben, amelyre nem vonatkoznak az evilági törvények. Ott is megjelenik, ahol zárva vannak az ajtók, miként ezzel a húsvéti beszámolókban többször találkozunk.
A fizikai, testi valóságon túl lelki tartalma van az Úr feltámadásának. Az a Krisztus, aki feláldozta életét és nagypénteken meghalt a kereszten, majd eltemették, harmadnapon győzelmesen tér vissza a sírból. Jézus legyőzte a halált és győzelme örökre szól. Az élet legyőzte a halált.
Az evangéliumokban az első húsvéti beszámolók az üres sírról, az elhengerített kőről, a feltámadást tanúsító angyalról és a halott Krisztust kereső személyekről szólnak, de Krisztus még nem szerepel bennük. Először csak olyan jelekkel találkozunk, amelyek különleges isteni beavatkozást sejtetnek. Jézus holttestének eltűnése váratlan fordulatot hoz az események sodrába. Erre még az apostolok sem számítottak. Nem gondoltak arra, hogy a kereszthalál és a temetés után történhet még valami. Ezután következnek a feltámadt Jézus jelenései az asszonyoknak, az apostoloknak, majd a tanítványok nagyobb közösségének. Az evangéliumok nem csupán a találkozásokat mutatják be, hanem a feltámadt Krisztus megjelenéseiről szóló beszámolókból elénk tárul, hogy miként fejlődik mindazok hite, akik küldetést kapnak arra, hogy a feltámadás hirdetői legyenek.
Örvendezzünk ezen az estén hálatelt szívvel Jézus feltámadásának, mert a mi Urunk legyőzte a halált és megszerezte számunkra az üdvösséget!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor élőként mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, majd az apostoloknak és a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg és erősítsd bennünk az örök élet reményét! Húsvéti feltámadásod megújító ereje indítson el minket az evangélium és a feltámadás hirdetésének útján! Erősítsd bennünk a reményt, hogy az örök boldogság részesei lehetünk, mert a téged új életre támasztó mennyei Atya mindannyiunkat az örök életre hív!
Horváth István Sándor (Ph 88)
