A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Jn 6,44-51
Elmélkedés
Beszédének végéhez közeledvén Jézus kimondja a lényeget, az igazi újdonságot: „A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” Ezzel kifejezetten az Oltáriszentségre utal. Jézus az utolsó vacsorán a kenyeret saját testeként adta apostolainak, s ez az esemény ismétlődik meg a szentmisében, újra és újra nekünk adja önmagát az átváltoztatott kenyérben. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy az egykori hallgatóság nem érti, mit akar mondani azzal, hogy a kenyérben saját testét adja eledelül, mert az emberi értelem nem látja át az Oltáriszentség titkát. Ami ugyanis az utolsó vacsorán történt, s ami minden szentmisében történik, az Isten világából és a feltámadás világából való, mi viszont földi életünkben még a feltámadásnak ezen az oldalán élünk.
Ha Jézus földi, emberi teste halála után elporladt, teljesen megsemmisült volna, akkor hogyan lehetne jelen a kenyérben? Ha Jézus nem kapott volna a feltámadásban új testet, akkor milyen test lehetne jelen a kenyérben? A feltámadásban Jézus olyan új, megdicsőült testet kapott az Atyától, amelynek nincsenek határai, képes megjelenni egy kicsiny kenyérben és képes önmagát szétosztani az embereknek. Jézus feltámadása nélkül nem létezhetne az Oltáriszentség. Az Oltáriszentség vétele nélkül pedig számunkra nem volna örök élet a feltámadás után.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Köszönöm megnyugtató szavaid!
Horváth István Sándor (Ph 88)
