A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21
Elmélkedés
Jézus közeledik a bárkában evező apostolokhoz, akik nagyon megijednek – olvassuk az evangéliumban. Természetesen nem Jézustól ijedtek meg, hanem attól, hogy a vízen jár, s teszi ezt könnyedén a háborgó hullámok tetején. Jézus néha különleges dolgokat tesz. A kánai menyegzőn a vizet borrá változtatja, parancsol a természet erőinek, lecsendesíti a vihart, meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a halottakat. Csodái azt mutatják, hogy isteni hatalommal rendelkezik, mert ő az Isten Fia. A vízen járás eseményét nem a gyógyító, hanem a természeti csodák közé sorolhatjuk, de itt is Jézus istenségének bizonyítékáról van szó.
„Én vagyok, ne féljetek!” – mondja apostolainak az Úr, és ez a kijelentése erősebb hangsúlyt kap, ha a feltámadása utáni megjelenéseivel hozzuk párhuzamba, hiszen akkor ugyanezekkel a szavakkal bátorítja a félelmükben bezárkózókat. A háborgó tavon az okozta a tanítványok félelmét, hogy egyedül vannak, nincs velünk a Mester. Jézus kereszthalála után szintén az okozza csalódottságukat, hogy az Úr eltávozott körükből, úgy érzik magukra maradtak. A félelmet, csüggedést akarja eloszlatni a Feltámadott. Az Úr újbóli jelenléte egyúttal istenségét is bizonyítja, hiszen nem vonatkoznak rá a természet törvényei, azaz a zárt ajtók ellenére is képes megjelenni.
Jézus közelében nincs okom félelemre, hiszen szívemet örömmel és bátorsággal tölti el.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, te végtelenül irgalmas vagy és minden embernek megbocsátasz, aki őszintén megbánja bűneit. Amikor vétkezem és tudatában vagyok bűnömnek, szükségét érzem megbocsátó szeretetednek. Te nem azért vagy jó velem, mert nincs más választásod, hanem végtelen szeretetből. Arra tanítasz, hogy én is irgalmas és megbocsátó legyek embertársaim iránt. Kérlek, taníts meg megbocsátani, taníts meg irgalmasnak lenni, hogy tovább tudjam adni szeretetedet embertársaimnak!
Horváth István Sándor (Ph 88)
