Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”.
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”
Lk 12,13-21
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus egy telhetetlen emberről mond példabeszédet. A példa elmondására az ad alkalmat számára, hogy valaki örökösödési kérdésben fordul hozzá. Mivel Jézus azt érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Ezt követően beszél arról az oktalan emberről, aki esztelenségében úgy gondolja, hogy a nagy gazdagság majd megadja neki élete boldogságát. Gondolkodásmódja elárulja, hogy milyen életet képzel el magának: Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Mindened megvan! Figyeljük meg, hogy ez az ember önmagával beszél, egyedül tervez, és egyedül hoz döntést. Terveiből hiányzik az Isten és nem gondol embertársaira sem. Az eddig kirekesztett Isten azonban belép az életébe és meghiúsítja terveit. Ő ugyanis minden embert számon fog kérni élete végén, hogy mire használta a birtokába került anyagi javakat.
Az anyagi javak gyűjtése helyett Jézus az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlja. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak, akkor sem fogyunk ki belőlük, ha „pazarlóan” sugározzuk mások felé, és senki sem képes elrabolni tőlünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! Az irántad és a mennyei Atya iránt érzett szeretetem csekély viszonzása a felém áradó végtelen isteni szeretetnek. Parancsaid teljesítése nyitja meg számomra a szeretet kapuját, amely a veled való egységhez és közösséghez vezet. Veled szeretnék élni, a te szeretetedben. Taníts meg engem az önzetlen szeretetre, hogy mindig önmagamat adjam a szeretetben, miként te is tetted, amikor szeretetből feláldoztad magadat értem és minden emberért.
Horváth István Sándor (Ph 88)
