A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lk 17,20-25
Elmélkedés
Jézus tevékenységét tömören így foglalhatjuk össze: meghirdette Isten országát. Ennek a titokzatos országnak az evangéliumát, örömhírét hirdette. De több volt ez, mint szóbeli igehirdetés. Szavai által ugyanis megkezdődött ennek az országnak a megvalósulása. Olyan szavak voltak ezek, amelyekben cselekvő erő rejlett s amelyek hitre és megtérésre indították az embereket. Csodái szintén arról tanúskodtak, hogy Isten országa már kezdetét vette.
Mikor jön el Isten országa? – kérdezik a farizeusok Jézustól. Kissé furcsa a kérdés. Hát nem vettek észre semmit? Nem hallják meg Jézus szavaiban az isteni igazságot? Nem veszik észre tetteiben Isten cselekvését? Van, akinek soha nem jön el az Isten országa vagy soha nem veszi észre, hogy már eljött. Mások pedig állandóan Isten országában élnek, számukra az ország már jelenlévő valóság. Isten országának nem lehet észrevenni a kezdetét, vége viszont nem lesz.
A kérdést tegyük személyessé: mikor jön el az én életembe Isten országa? A válasz egyszerű: akkor, amikor bennem hit ébred és a megtérés útjára lépek. Ha megszívlelem tanítását, bennem is elkezd megvalósulni Isten országa, természetesen nem feltűnően, hanem egészen csendesen. Az Isten országát nem külső jelekből fogom észrevenni, hanem abból, hogy bennem megváltozik valami. Lelki megújulásom jelzi, hogy bennem megvalósul-e Isten országa.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Kereszted jele olykor árnyékként, máskor fényként vetül életemre. Néha értetlenül szemlélem szenvedésed, máskor kezdem megérteni, hogy megváltásomért haltál meg. Néha oly megerőltető felvenni keresztem, indulni keresztutamon, máskor lelkesen követlek téged. Segíts megértenem kereszthalálod és feltámadásod titkát! Taníts meg engem arra, hogy ne fordítsam el tekintetemet rólad akkor sem, amikor szenvedéstől gyötört arcodat mutatod nekem, s add, hogy meglássam dicsőségtől ragyogó arcodat!
Horváth István Sándor (Ph 88)
