A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus egy imát tanít meg, majd annak egyik mondatát részletesebben így fejti ki: „Ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket” (Mt 6,15). Bár a hívő ember számára a nagyböjti időszak egyik fontos jellemzője az imádság, mégis talán éppen e kijelentés miatt kerülhetett a nagyböjti evangéliumok közé ez a szövegrészlet.
A húsvéti előkészület célja a bűnbánattartás. A szentgyónásban töredelmesen és őszintén megvalljuk Isten előtt bűneinket. A feloldozás azt jelzi, hogy Isten megbocsátott nekünk, eltörölte vétkeinket. A bűnbocsánat Isten irgalmának köszönhető. Aki kész tiszta szívből megbocsátani embertársainak, maga is számíthat Isten bocsánatára. A megtérés tehát nem csupán az Istennel, hanem az embertársainkkal való kapcsolatunkat is megújítja.
És egy másik gondolat a Miatyánkhoz: Jó lenne, ha ezt az imát megtanulnák azok is, akik önmagukat képzelik Istennek. Megtanulnák olyanok, akik mindenhatónak képzelik magukat, s azt hangoztatják, hogy nincs szükségük Istenre vagy az ő segítségére. Talán nem is szükséges az egész imát megtanulni, hanem elég az első sorban szereplő megszólítást. Ezen a héten tanuljuk meg mi is a megszólítást! Szólítsuk meg Istent! Nevezzük Istent Atyánknak! Bátran megtehetjük, hiszen Jézus tanította, kérte ezt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért.
Horváth István Sándor (Ph 88)
