Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
Mt 9,14-15
Elmélkedés
A mai evangélium témája a böjtölés ideje. Jézus azt szeretné, ha mind Keresztelő János tanítványai, mind az ő tanítványai egyaránt felismernék, hogy amíg ő velük van, ez az öröm ideje. Nem a gyász, nem a böjtölés és nem a szomorúság vagy sírás ideje, hanem az örvendezésé. Világos példát mond: mindenki számára nyilvánvaló, hogy a lakodalomban, az esküvői ünnepségen nem böjtöl senki. Egyszerűen nem ez a böjtölés ideje. Jézus nyilvános működésének ideje egy hosszú, három évig tartó ünnep volt az emberek számára. Cselekedetei és tanítása igazi örömre adtak okot. Aztán Jézus megemlíti, hogy „elviszik majd a vőlegényt.” Világos, hogy saját elfogására gondol, szenvedésének kezdetére. Ez az időszak fájdalmat fog jelenteni tanítványai számára. Már nem lesz velük Mesterük, ami új időszakot jelent.
Hamvazószerdán elkezdődött számunkra a böjti időszak. Ez a böjtölés, az irgalmasság gyakorlásának, a bűnbánattartásnak és a megtérésnek az ideje. Helyénvaló ilyenkor tudatosítanunk, hogy a böjtölés nem koplalás vagy fogyókúra, hanem testünk fegyelmezése, a mértékletesség gyakorlása, amelynek az a vallási célja, hogy segítsen bennünket a bűnbánatban és az Istenhez való közeledésben. A testi önfegyelmezés tehát a lelki elmélyülést szolgálja. Éljük át e napokat böjtöléssel, buzgó imádkozással és a szegények megsegítésével!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk! Fiad, Jézus a te Országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött! Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!
Horváth István Sándor (Ph 88)
