napi evangelium

Abban az időben: A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.” Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
Lk 3,15-16. 21-22

Elmélkedés

Te vagy az én szeretett Fiam

Urunk megkeresztelkedésének mai ünnepével befejeződik a karácsonyi ünnepkör. Mostantól nem a gyermek, hanem a felnőtt Jézusra figyelünk. A születés és a Jordán folyóban történt keresztelkedés között mintegy 30 esztendő telt el. Az igaz és bűntelen ember, a népek fejedelme és a nemzetek ura most csatlakozik a bűnös emberekhez, beáll a sorba, hogy megkapja Jánostól a bűnbánat jelét, bár nincs semmilyen bűne. Feltűnés nélkül, névtelenül teszi ezt. Senki sem ismeri fel, hogy a Messiás áll közöttük. Ő türelmesen vár a sorban a Jordán folyó partján, mint mindenki más. Aztán végre Keresztelő János elé lép. A jelenlévők láthatják János megdöbbenését, csodálkozó tekintetét, amikor megpillantja a felé közeledő Jézust. Hogyan lehetséges, hogy Jézus, aki bűn nélkül van, most itt áll? Hogyan lehetséges, hogy ő, aki a Szentlélekkel és a tűzzel keresztelkedik, most a vízzel történő keresztséget kéri? Miért áll be a bűnös emberek tömegébe egy olyan ember, akinek nincs vétke, tehát nincs szüksége bűnbocsánatra sem? A lehetséges magyarázat ez: Jézus elfogadja és megkezdi annak a szenvedő szolgának a küldetését, akit a bűnösök közé sorolnak, gonosztevőként halálra ítélnek és bűnözőként keresztre feszítenek.

Figyelemreméltó, hogy Szent Lukács evangélista nem magára a keresztelés cselekményére irányítja figyelmünket, hanem az azt követő mennyei szózatra, isteni kinyilatkoztatásra. Az égből a mennyei Atya hangja hallatszik, amint Jézusnak mondja: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22). Az Atya ünnepélyesen bemutatja a Fiút, mint az ő küldöttét. Jézus nem csupán Isten engedelmes szolgája, aki egész életében az Atya akaratát teljesíti és ezt teszi akkor is, amikor vállalja a szenvedést és a kereszthalált, hanem Fiú is, akit majd az Atya megdicsőít engedelmességéért, a megváltás beteljesítéséért azáltal, hogy feltámasztja őt a halálból. Jézus soha nem tekintett úgy istenfiúságára, mint valamiféle kiváltságra, hanem szolgálni akart egész életében és életével.

Ma, Jézus megkeresztelkedésének ünnepén saját keresztségünk napját is felidézzük. Érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy mekkora érték számunkra a keresztségben kapott kegyelem és a Krisztushoz való tartozás, valamint az Úrban való újjászületés. A keresztség szentségében való részesedés által Jézushoz váltunk hasonlóvá és a bűnbánat útjára léptünk, hogy Krisztusban újjászülessünk és mi is az Atya gyermekeivé váljunk. A vízzel való leöntés, illetve a vízben való alámerítkezés jelképe az istengyermekséget eredményezi számunkra, valamint azt, hogy felvételt nyertünk az Egyház közösségébe. Keresztségünk napjától elszakíthatatlanul az Úrhoz tartozunk.

Az ünnep kapcsán fontos azt is kiemelnünk, hogy amikor a szülők gyermekük megkeresztelését kérik az Egyháztól, akkor nem csupán egy hagyománynak engedelmeskednek, hanem arról a meggyőződésükről tesznek tanúságot, hogy az Istenhez és az Egyházhoz való tartozás olyan érték számukra, amellyel gyermeküket is gazdagítani szeretnék. A keresztség kiszolgáltatásának szertartása közben a szülők gyermekük helyett és nevében tesznek hitvallást és ígéretet arra, hogy vallásos nevelésben részesítik őt, amelyben a keresztszülők is segítik őket.

A keresztség felvétele azért jelentős számunkra, mert ekkor válunk a mennyei Atya gyermekeivé. Őrizzük meg magunkban az istengyermekség kegyelmét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Hálás szívvel köszönöm meg azt a kegyelmet, amit a keresztségben kaptam. Segíts engem életem folyamán, hogy mindig az Atya kedves gyermeke maradjak! Lakjék bennem a Szentlélek, ő irányítsa cselekedeteimet és indítson tanúságtételre. Tisztíts meg engem a bűnbánat szentségében, hogy a lelki újjászületés pillanatában újra és újra átérezzem, hogy a mennyei Atya szeretett gyermeke vagyok. Taníts engem az alázatra és az engedelmességre!

Horváth István Sándor (Ph 88)