Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9
Elmélkedés
Tegnap Szent Pált, a népek apostolát, ma pedig két tanítványát és az evangélium hirdetésében buzgó segítőtársát ünnepeljük. Szent Timóteus az efezusi, Szent Titusz pedig a krétai egyház püspöke volt. Szent Pál apostol megtérésében az volt a legfontosabb elem, hogy Isten kiválasztja az evangélium hirdetésére, s ettől kezdve egész életét ennek szenteli. Előbb a zsidókhoz fordul, majd pedig az ő elutasításuk után a pogány népekhez. Pál olyan személyeket vesz maga mellé társként, akik ugyanezt a feladatot folytatják, azaz szintén Krisztus feltámadásának hirdetői.
Az egyház történetében az évszázadok során mindig voltak olyanok, akik lelkesen vállalták az isteni megbízatást, beálltak az emberhalászok sorába, hogy az üdvösség örömhíre eljuthasson minden emberhez. Isten ma is ugyanilyen lelkes emberhalászokat, igehirdetőket vár! Olyanokat, akik meggyőződéssel vallják, hogy Jézus minden ember Megváltója és Üdvözítője. Olyanokat, akik nem botránynak vagy ostobaságnak, hanem az üdvösség jelének tartják a keresztet. Olyanokat, akik számára nem a saját önző világuk építése és nem is az önmegvalósítás vagy a személyes siker a cél, hanem Isten országának terjesztéséért munkálkodnak. Olyanokat hív Isten, akik azt akarják, hogy Krisztus növekedjék bennük. Pál, Timóteus és Titusz példája azt mutatja, hogy érdemes az evangélium hirdetésére vállalkozni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre!
Horváth István Sándor (Ph 88)