Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
Mk 7,1-13
Elmélkedés
A mai evangéliumban olvasott beszéd témája a kézmosás, amelyet a zsidó hagyomány előír, de ezt a szokást a tanítványok nem tartották meg. Jézus azonban nem a vitatott kérdésre felel, hanem a témát kiszélesítve megkérdőjelezi a kiüresedett, lelketlen hagyományok létjogosultságát. Szembe kerül itt egymással az emberi hagyomány és az Isteni parancsolat. Jézus példája az „Istennek szentelt adományról” világossá teszi a vitapartnerek számára, hogy a hagyományokhoz való ragaszkodás sok esetben alkalmat ad arra, hogy az isteni parancsokat valaki kijátssza, mellőzze. Ezzel a példával Jézus tulajdonképpen visszafordítja a vádat: lehet, hogy az ő tanítványai nem tartják meg az emberi szokásokat, de a kérdezők sem tartják meg az isteni parancsokat, s ez utóbbi nagyobb bűnnek minősül.
Jézus tehát leleplezi a törvénytiszteletről ismert farizeusok kétszínűségét. Ők ugyanis inkább a külső tisztaságot tartják fontosnak, Jézus szerint viszont sokkal fontosabb az ember belső tisztasága, szívének szándéka. A törvények puszta megtartása nem lehet elegendő ahhoz, hogy valaki lélekben közeledjen Istenhez, ha nem figyel oda az Isten által adott szabályok alapjára: az igazságosságra, az irgalmasságra és a szeretetre.
A kétszínűség, a farizeusi lelkület mindannyiunkat megkísért. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
