Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56
Elmélkedés
Érdekes megjegyzéssel zárul a mai evangéliumi részlet: „aki csak megérintette Jézust, meggyógyult.” A vérfolyásban szenvedő asszony történetében már találkoztunk ezzel, ő volt az, aki abban a reményben érintette meg Jézust, hogy ez gyógyulást fog számára hozni (vö. Mk 5,25-34). Ezekben az emberi megnyilvánulásokban az ókori mágikus hit tükröződik. Ezen elgondolás mögött az a ma is érvényes emberi tapasztalat húzódik meg, hogy az emberi kapcsolatokban a testi érintésnek valóságos hatása van, gondoljunk csak a kézfogásra, mint a kibékülés jelére, az ölelésre, mint a szeretet megnyilvánulására, vagy a kézrátételre, mint kegyelmet, áldást vagy gyógyulást közvetítő mozdulatra. Ha az érintéseknek napjainkban ilyen hatást tulajdonítunk, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a bibliai időkben gyógyulást vártak a betegek egy szent ember megérintésétől. Jézust is ilyen szent, rendkívüli erővel rendelkező embernek tartották, és az a kép végig megfigyelhető az evangéliumokban. Ebbe a képbe azonban nem illik bele a megalázott, a szenvedő, a kereszten erőtlenül meghaló Jézus.
Egyesek talán szívesebben hisznek a hatalmas, a mindent legyőző és minden felett uralkodó Istenben, de ne felejtsük: a megváltást és az üdvösséget a megfeszített Krisztus hozta el minden ember számára.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.
Horváth István Sándor (Ph 88)
