Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott,
mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”
Mk 10,17-27
Elmélkedés
A mai evangéliumi történetben szereplő személyről Márk művéből nem sokat tudunk meg. Máté „nagy vagyonnal rendelkező ifjúnak” nevezi őt (Mt 19,22), Lukács pedig „előkelő embert” említ (Lk 18,18).
A találkozás köszöntéssel, megszólítással kezdődik: „Jó Mester!” Többről van itt szó, mint egy udvarias köszönésről, de még annál is, hogy Jézust erkölcsi tekintélynek, vallási kérdésekben hitelesen megnyilatkozó személynek ismeri el az illető. Itt nem egyszerűen egy rabbi és az ő tanítványa beszélget egymással, hanem egy olyan személy fordul alázattal, térdelve Jézushoz, aki elért vallási képességeinek, cselekedeteinek határához, önmaga tudásával már nem képes többre, de mégis bizonytalan a legfontosabb cél, az örök élet elnyerése ügyében. Megvan benne a vágy, a törekvés, ezért útmutatást vár, és hisz abban, hogy kérdésére Jézus választ tud adni. Jézus először pontosítja, rögzíti, hogy egyedül Isten a jó. És ezután adja azt a választ, miszerint Isten jósága arra indítja az embert, hogy kötelezze el magát az engedelmes életre, de ehhez nincs szükség vagyonra.
Mivel az illető képtelen lemondani vagyonáról, inkább szomorúan eltávozik. Jézus tőlünk is a lemondást várja. Vajon le tudok-e mindenről mondani, hogy Krisztus legyen a gazdagságom és eljussak az örök életre?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet. Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!
Horváth István Sándor (Ph 88)
