Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket.
Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”
Mk 10,1-12
Elmélkedés
Jézus ellenfelei, akik többször is vitába szállnak vele, jól ismerik a mózesi törvényeket, és sokszor ezek megtartását kérik számon tőle és tanítványaitól. Természetesen Jézus is jól ismeri a törvényt, s éppen ennek köszönhetően tud válaszolni az írástudóknak. De ő nem csak a törvény írott betűjét ismeri, hanem a mögötte húzódó isteni szándékot is. Ebből következik, hogy tanítása nem korlátozódik a törvények értelmezésére, hanem azok lényegére mutat rá. Az írástudók emberi okoskodását és értelmezését felülmúlja Jézus megközelítése, aki a törvény hiteles értelmezőjének tartja magát.
A mai evangélium szerint a farizeusok a következő kérdéssel fordultak Jézushoz a válással kapcsolatban: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” A kérdést követően az ószövetségi idők legnagyobb tekintélyének számító Mózesre hivatkoznak, akinek a törvényei szerint válólevéllel elbocsátható a feleség. Kérdésükből az tűnik ki, hogy saját álláspontjukat akarják védelmezni a válás megengedését illetően.
Jézus elutasítja a válást és arra az egységre hivatkozik, ami a Teremtő Isten szándéka szerint létrejön a férfi és a nő között a házasság által, amely egész életre szóló szeretetközösséget jelent. Ez az egység Isten akarata szerint sérthetetlen.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!
Horváth István Sándor (Ph 88)