Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”
Mk 9,2-13
Elmélkedés
Szent Márk evangéliumának egyik központi gondolata, hogy a megdicsőült Jézus ugyanaz, mint aki szenvedett és meghalt a kereszten. Isten Fiaként nem az embereknek köszönhette megdicsőülését, hiszen az emberek megvetettek és halálra ítélték, hanem Istennek, aki a halála utáni harmadnapon feltámasztotta őt. Ez a gondolat, azaz a Jézus személyében összekapcsolódó szenvedés és megdicsőülés gondolata tükröződik a színeváltozás eseményében, amiről a mai napon olvasunk. A tanítványok értetlenségét az okozza, hogy természetesen még a szenvedés, a keresztút, a Golgota eseménye előtt történt mindez.
A szenvedés megjövendölése bizonyára megrendítette hitében a három kiválasztott apostolt. A szenvedést és a halált ugyanis úgy értékelhették, hogy Jézus küldetése kudarcba fog fulladni, s emiatt csüggedés vehetett erőt rajtuk. A színeváltozás hegyén most Jézus megmutatja, hogy mi fog következni a halála után. Bepillantást enged egy rövid időre a mennyországba a három apostolnak. Az Atya tesz Jézus mellett tanúságot, amely megerősíti a kiválasztottakat abban a hitben, hogy az isteni üdvözítő terv, amelynek része Jézus halála is, meg fog valósulni. A hegyen Jézus megmutatja isteni dicsőségét, amely aztán a feltámadásában szintén megmutatkozik majd húsvét hajnalán. Minden ember útja bizonyos áldozatokon és szenvedéseken keresztül vezet a dicsőséges feltámadásra.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.
Horváth István Sándor (Ph 88)