napi evangelium

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”
Mk 8,34 – 9,1

Elmélkedés

A mai evangéliumból az önmegtagadást válasszuk elmélkedésünk témájául. Jézus ezt mondja: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!” A felszólításban megfogalmazott három teendő közül bizonyára értjük és jól értjük az utolsó kettőt. De mit jelenthet az, hogy „tagadjuk meg magunkat?” Jézus biztosan többre gondolt, mint az evilági javakról való aszketikus lemondásra vagy a vértanúságra is kész hősiességre, főként akkor, ha valaki ezeket azért szeretné tenni, hogy önmaga vagy mások előtt nagyobb, dicsőségesebb, elismertebb legyen. Az önmegtagadás valójában azt jelenti, hogy elfordulok önmagamtól és egészen odafordulok valaki más, jelen esetben Jézus felé. Az önmegtagadás nem azt jelenti, hogy lemondok terveimről és vágyaimról, hanem egész személyemet annak akarata alá vetem, aki meghívott követésére. Az önmegtagadás azt jelenti, hogy nem elképzeléseim és álmaim megvalósítására törekszem, hanem engedem, hogy Isten munkálkodjon általam a világban az emberek között. Ilyen igénye egyedül Istennek lehet az emberrel szemben. Nem véletlen, hogy egyedül Jézus kéri ezt követőitől. Aki őt követi, az megérkezett Istenhez, átadta magát Istennek.

Az önmegtagadással kapcsolatban sokakban az él, hogy az embernek le kell mondania a boldogságról. Ez az elképzelés tévedés. Miért akarná Isten, hogy boldogtalanok legyünk? Jézus valójában a boldogságunkat, sőt az örök boldogságunkat akarja, csak az általa kijelölt út más, mint amit elképzelünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak! Hozz örömöt és világosságot az életembe és minden ember életébe!

Horváth István Sándor (Ph 88)