Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43
Elmélkedés
Jézus csodáinak bemutatása a mai evangéliumban szereplő két csodával ér csúcspontra Márk művében. A Jézusból sugárzó isteni erőnek sem a tengeri vihar, sem a gonosz lélek nem tud ellenállni, sőt, ez a hatalom a legreménytelenebb esetben is képes segíteni. Az életminőséget csökkentő, az emberi életet romboló erők felett győzedelmeskedő Jézus áll előttünk. Rajta kívül senki nem képes segíteni annak az asszonynak, aki tizenkét éve küzd betegségével. Rajta kívül senki ember nem tudja életre kelteni a zsinagógai elöljáró gyermekét. Mindkét esetben Jézus megmutatja isteni hatalmát. Teszi ezt egyrészt azért, mert az irgalmas Isten az ember javát, gyógyulását akarja, másrészt hitet szeretne ébreszteni. A hit mindkét csodánál szerepel. A történet kezdetén az elöljáró kifejezi hitét, hogy Jézus tud segíteni leányán, aki halálos beteg, majd pedig a halálhír megérkezésekor az Úr a hit fontosságára emlékezteti e szavakkal bátorítva őt: „Ne félj, csak higgy!” A másik történetben az asszony abban a hitben érintette meg Jézust, hogy ez számára gyógyulást fog hozni.
Mennyire nehéz nekünk elhinnünk, hogy az élet győz a halál felett. A végső szó az életé és a feltámadásé. Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzze félelmeinket és aggódásainkat? Csak akkor volna okunk félelemre, ha Jézus nem ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök életet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te küldetésed az volt, hogy tanítsd az embereket és csodáiddal megmutasd Isten irgalmát. Tanításod és csodáid, a te emberek iránti szeretetednek a jelei. Ugyanakkor az Atya iránti szeretetedet is megmutatod bennük, hiszen mindig neki engedelmeskedsz, az ő akaratát teljesíted. Segíts, hogy növekedjen bennem az emberek iránti szeretet és Isten felé is megmutassam szeretetem. Segíts minket, hogy szavaidban felismerjük az üdvösség örömhírét! Urunk, mutass nekünk utat az Atyához és vezess minket hozzá!
Horváth István Sándor (Ph 88)
