Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
Mt 9,35 – 10,1. 6-8
Elmélkedés
Jézus születésének ünnepére készülünk az advent folyamán. Várjuk, hogy a Megváltó újra belépjen a világba, s életünkbe. Az Úr érkezése, újbóli eljövetele örömhír az emberiség számára, amelyről a keresztény ember nem hallgathat, hanem el kell mondania azoknak, akik reményvesztettek, zsákutcába futott az életük vagy csalódottak. Hirdetnünk kell nekik ezt az örömhírt, mert ők is szomjazzák az igazságot, ők is keresik életük értelmét és célját és az ő életükbe is fordulatot hozhat Isten irgalmának és a megváltásnak megtapasztalása. Napról napra közelebb kerülünk a Megváltó érkezésének eseményéhez. Az irgalmas mennyei Atya azért küldi el Fiát a világba, hogy megmutassa: nem hagy magunkra minket a bűn elleni küzdelemben és nem engedi, hogy bűneink miatt a kárhozatra kerüljünk. A Megváltó küldetése az „elveszett juhokhoz” szól, azaz a bűnös emberekhez. Ő vezet vissza minket a mennyei Atyához, ahol újra átélhetjük a megbocsátás gyümölcsét: Isten szeretetében élhetünk. Tehát helyreáll az a kapcsolat, amit a bűn tönkretett. Itt leljük meg tehát adventi örömünk okát, hiszen az irgalmas Isten keres bennünket és ránk fog találni.
Miként egykor örömmel indult a tizenkét tanítvány és szolgáltak az Úr nevében, úgy induljunk mi is, és hirdessük: közeledik a Megváltó.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz szegényes emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkoztat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink térítettek le minket az útról, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!
Horváth István Sándor (Ph 88)
