Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29
Elmélkedés
Márk evangélista részletesen ismerteti Keresztelő János halálának körülményeit, amelyet a mai napon, az ő halálának, vértanúságának napján olvasunk az evangéliumban. János prófétaként és igaz emberként figyelmeztette Heródest arra, hogy törvénytelenséget követ el azzal, hogy feleségül vette mostohatestvérének feleségét, Heródiást. Mivel Keresztelő János nagy tekintélynek örvendett a nép körében és szavára odafigyeltek az emberek, ezért mind Heródes, mind törvénytelen felesége számára kellemetlen volt János bírálata. Heródes úgy próbálta elhallgattatni őt, hogy börtönbe záratta. Heródiás csak az alkalmat várta, hogy végképp megszabaduljanak Jánostól, amely a király születése napján jött el. A király gyengének bizonyult az asszonyi fondorlattal szemben és elrendelte János kivégzését.
Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miként viselkedünk azokkal, akik hibáinkra figyelmeztetnek minket. Ez történhet bántó, sértő módon, de jószándékkal is. Hogyan fogadjuk a kritikákat? Hogyan reagálunk a minket ért bírálatokra? Mert valójában nem az a lényeg, hogy a másik ember milyen szándékkal teszi ezt, hanem hogy mi hogyan fogadjuk. Egyaránt megsértődhetünk mind a bántó, mind a jószándékú figyelmeztetések miatt és elutasíthatjuk azokat. De egyiket is és a másikat is fogadhatjuk úgy, hogy Isten küldte hozzánk az illetőt, hogy figyelmeztessen minket. Még a rossz szándékból született kritikából is tanulhatunk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Hisszük, hogy a halál után minden ember fel fog támadni. Jó vagy rossz cselekedeteink alapján az üdvösséget vagy a kárhozatot nyerjük el. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy félünk a kárhozattól. Ébreszd fel bennünk az üdvösség vágyát és mutasd meg, hogy mit kell tennünk érte! Hisszük, hogy az üdvösség beteljesedésekor megszűnik a betegség, a szenvedés és a halál, megszabadulunk minden rossztól. Krisztus győzelme ez, amelyben mi is részesülünk. Urunk, vezess minket az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
