napi evangelium

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50

Elmélkedés

Lukács evangélista megrázóan mutatja be, hogy a tanítványok mennyire félreértik Jézus küldetését, illetve azt is, hogy mit jelent részükről a követés. Miután szenvedéséről és haláláról beszél Jézus, amely küldetésének lesz a beteljesedése, a tanítványok egyéni hatalomvágyukkal vannak elfoglalva. Csak sokkal később fogják megérteni, hogy az ő útjuk is ugyanaz lesz, mint Jézusé.

Ekkor a gyerekesen vitatkozó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít példaként, és figyelmezteti őket, hogy ne a nagyságra törekedjenek. Isten országában ugyanis nem azok a szempontok érvényesülnek, amelyek meghatározzák ennek a világnak a rendjét. A világban sokan a hatalomra, az uralkodásra, a tekintélyre vagy a másokkal szembeni nagyságra törekszenek. Isten országában viszont az számít nagynak, aki tud alázatos lenni, képes mások szolgálatára, és aki megőrzi magában a gyermeki lelkületet. Miként a gyermeknek nincs hatalma, védtelen és mások gondoskodó szeretetére szorul, ugyanúgy mindannyian Istenre bízzuk életünket. A Krisztus-követés mindenki számára nyitott, aki gyermeki szívvel fogadja Jézus tanítását s ragaszkodik hozzá.

Jézustól, az emberré lett Istentől tanuljuk meg, hogyan kell emberként élnünk. Ő mutatja meg nekünk az emberi élet értelmét és célját. Érdemes rábíznunk magunkat, hogy megmutassa számunkra az Atyához vezető utat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.

Horváth István Sándor (Ph 88)