Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17
Elmélkedés
A keresztény ember számára a lelki megújulásnak egyetlen forrása van: Jézus Krisztus keresztje, amelyre feltekintve, ha meg nem is érthetjük teljesen, de legalább megsejthetjük, hogy mit jelent a szeretet, Isten emberek felé sugárzó szeretete. A nem hívők számára a kereszthalál kudarc, mások botrányosnak vagy értelmetlennek tartják. Mert mi értelme lehet egy ember halálának? Ha Jézus csupán ember lett volna, halála hasonlított volna azok halálához, akiket keresztre feszítéssel végeztek ki abban az időben. De Jézus valóságos Isten volt, ezért halála a megváltást jelenti nekünk.
Hívő emberként az események hátterében meglátjuk Isten akaratát, s megértjük a kereszt üzenetét: innen származik a megváltás, az üdvösség, az élet és a remény. Jézus halálakor elsötétült az ég, megrendült a föld, s mindezt látva a római százados megvallotta hitét: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mt 27,54). Ha a keresztre tekintek, lassan elhomályosul körülötte minden, lélekben megrendülök és szívemben megszülethet a hit.
Jézus kereszthalála, illetve három nap múlva feltámadása azt mutatja, hogy az utolsó szó Istené. Az emberi gonoszságnak és gyűlöletnek el kell némulnia, miután kitombolta magát. A keresztre nézve az embernek csak egyetlen szava lehet, megvallja hitét Jézus Krisztusban, az Isten Fiában. Minden más szó felesleges. Jézus, segíts keresztemet hordozni!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.
Horváth István Sándor (Ph 88)