Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: „Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Lk 11,5-13
Elmélkedés
Jézus ezt mondja a mai evangéliumban: „Kérjetek és adnak nektek.” Természetesen nem az anyagi javakra gondol, hanem a lelkiekre, ahogyan az a későbbiekben ki is derül. A keresztény ima egyik formája a kérés, amelyben Istenhez fordulunk, s elismerjük, hogy segítségére várunk. Ha őszintén ki tudjuk mondani, hogy mindig az ő akarata legyen meg, és ha hiszünk abban, hogy Isten mindig a javunkat akarja, akkor észrevehetjük, hogy megad mindent, amire lelkünk épülése érdekében szükségünk van.
Aki hiszi, hogy Isten az ő jóságos Atyja, bizalommal fordulhat hozzá kéréseinek teljesítéséért. A gyermek bizalma ez atyja iránt. Mindazok a kérések, amelyek az Úr által tanított imában, a Miatyánkban megfogalmazódnak, Isten jóságának köszönhetően teljesülnek életünkben. A kitartóan végzett imádság és kérés mögött természetesen nem követelőző lelkület húzódik meg. És nem számíthatunk arra sem, hogy Isten minden kérésünket feltétlenül teljesíti. Ehelyett kettős bizalom él bennünk. Egyrészt reméljük, hogy meghallgat minket, másrészt bízunk abban, hogy a javunkra váló kérések teljesülnek.
Isten mindig többet ad nekünk, mint amit mi kérünk tőle. A legértékesebbet szeretné mindannyiunknak megadni: az üdvösséget. Kérjük imáinkban a magunk és szeretteink számára az üdvösséget, az örök életet!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! Az irántad és a mennyei Atya iránt érzett szeretetem csekély viszonzása a felém áradó végtelen isteni szeretetnek. Parancsaid teljesítése nyitja meg számomra a szeretet kapuját, amely a veled való egységhez és közösséghez vezet. Veled szeretnék élni, a te szeretetedben. Taníts meg engem az önzetlen szeretetre, hogy mindig önmagamat adjam a szeretetben, miként te is tetted, amikor szeretetből feláldoztad magadat értem és minden emberért.
Horváth István Sándor (Ph 88)
