Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”
Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged”. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, ezen a világon, otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet”.
Mk 10,17-30
Elmélkedés
Lelki gazdagság
A gazdag ifjúról szóló történet, amit a mai evangéliumban olvasunk, nem egy példabeszéd, hanem egy olyan eset, ami valóban megtörtént. Az ifjú nem egy kitalált alak, hanem egy élő személy. Bármelyikünk lehetne ez a fiú és mindannyiunkkal megtörténhet ugyanez. Az ifjú ezt kérdezi Jézustól: „Mi jót kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” Kérdése pontosan megfogalmazza a minden ember szíve mélyéből feltörő kérdést és vágyat: mit kell tennem ahhoz, hogy elnyerjem az örök életet? Aki a jó után érdeklődik, az tulajdonképpen Istent keresi, aki maga a jóság.
Mi az emberi élet nagy kérdése? Mi az, ami nem csupán fontos, hanem a legfontosabb számunkra? A különböző életkorokban és élethelyzetekben más-más választ adunk erre a kérdésre. Idővel letisztulnak elképzeléseink, az idő megrostálja terveinket, s a végére csak a legfontosabb marad. Boldog az, aki már korábban rátalál a legfontosabb kérdésre! Aki már korábban észreveszi, hogy a földi életben való boldogulás mellett az örök életre való eljutás az igazi cél! Boldog az, aki fiatal korától kezdve szüntelenül azt keresi, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy elnyerje az örök életet. Mert ez életünk nagy kérdése: Mi jót kell tennem ahhoz, hogy eljussak az üdvösségre?
Ki ad nekünk feleletet a legfontosabb kérdésünkre? Ki tudja nekünk megmutatni az üdvösségre vezető utat? Az evangéliumban szereplő gazdag ifjú bizonyos szempontból okos volt. Nem csupán azért, mert a leglényegesebb kérdést fogalmazta meg, hanem azért is, mert tudta, hogy kinek kell azt feltennie, s ki adhatja meg erre a választ. Kihez forduljunk kérdésünkkel? Életünk és örök életünk nagy kérdésével ahhoz a Jézushoz érdemes fordulnunk, aki egykor ezt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). Egyedül Jézus tudja nekünk megmutatni az üdvösség útját, amely az Atyához vezet.
Jézus azt válaszolja nekünk, hogy őt kövessük, ha szeretnénk üdvözülni. Nem elégedhetünk meg e tudással! Meg is kell tennünk mindazt, amit kér tőlünk. A gazdag ifjú is tudta, hogy mit kell tennie. Sőt, ő azt gondolta, hogy már most meg is teszi mindazt, ami az ő számára szükséges az üdvösséghez. Ennél többet azonban nem akart vállalni. Nem vette észre, hogy valami még hiányzik belőle a teljességhez, a tökéletesedéshez, az életszentséghez. Jézus viszont tudta, hogy mi hiányzik még az ifjúból, s ezt világosan az értésére is adta. Ő azonban ezt már nem volt képes megtenni. Nem tudott mindent megtenni üdvösségéért.
Be kell látnunk, hogy valami még hiányzik belőlünk. Soha ne gondoljuk, hogy már most tökéletesek vagyunk, és nem kell többet tennünk, mert már biztosítottuk az örök életünket! Jézus többet vár tőlünk, mint amit eddig neki adtunk. Azt szeretné, ha a legkomolyabban törekednénk az életszentségre, és az üdvösség érdekében mindent vállalnánk, amit kér tőlünk.
A gazdag ifjú helytelen döntést hozott, amelyben nem érdemes követnünk. Mi válasszunk egy másik utat, a lemondás útját, hogy lelki kincseket szerezhessünk magunknak. Igen, érdemes mindenről lemondanunk, hogy Krisztus legyen a kincsünk! A földi kincseket meg lehet szerezni. A lelki gazdagság viszont nem megszerzéssel lehet a miénk, hanem lemondással. Bármennyire is ellentmondásosnak tűnik, mégis igaz a kijelentés: nem az a gazdag, aki birtokol, hanem az, aki képes adni. Így az a leggazdagabb, aki elég bátor ahhoz, hogy mindent, mindenét, amije csak van és önmagát is odaadja.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
