Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Mt 8,5-11
Elmélkedés
Az adventi időszakban Jézus jövetelére készülünk. Arra várunk, hogy az ember bűnös világába belépjen a szent Isten. A világ nem volt rá méltó, hogy eljöjjön a földre, de a mennyei Atya mégis elküldte őt az idők teljességében. E világba küldte, de nem elítélni minket bűneink miatt, hanem megváltásunkért. Az Atya felénk áradó irgalmas szeretete a Megváltó érkezésében teljesedik be, aki képes a bűn útjáról visszatéríteni az embereket Istenhez. Az egykor megtérést és bűnbánatot hirdető Jézus azért érkezik el újra a földre, hogy bűneinktől megszabadulhassunk. A világ, az emberiség ma sem méltó arra, hogy Isten eljöjjön, de ő mégis közénk jön. Ismerjük el méltatlanságunkat és valljuk meg alázattal bűneinket, mielőtt a Gyermek megérkezik világunkba és betér a mi életünkbe.
Az evangéliumban egy pogány katonatisztről olvasunk, aki szolgájáért könyörög Jézus előtt. Nem gőggel és nem parancsoló hangon beszél, hanem alázattal.
A kafarnaumi pogány százados szavaival minden szentmisében ezt imádkozzuk az áldozás előtt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” Méltatlanságunk megvallása ez, mielőtt Krisztus Testét magunkhoz vesszük az Oltáriszentségben.
Várjuk alázattal és őszinte bűnbánattal Jézus születésének ünnepét!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Eljövendő Urunk, Jézus Krisztus! Terád várunk, utánad sóvárog a lelkünk, benned találunk békét. Az adventi gyertya fénye emlékeztet minket arra, hogy te vagy a fény a szívünkben. A te kegyelmed tölt el minket szeretettel, örömmel, reménnyel, békességgel és bölcsességgel. Add, Urunk, hogy ez a kicsiny láng utat mutasson számunkra feléd. Kérünk, hogy szabadíts meg bennünket minden bűntől, hogy szentségben és igazságban, terád várva teljenek adventi napjaink.
Horváth István Sándor (Ph 88)
