napi evangelium

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53

Elmélkedés

Jézus személyéről eltérően gondolkodtak kortársai. Azt bárki könnyen felismerte, hogy mind cselekedetei, mind tanítása rendkívüli. Olyan betegekkel tett csodát, akiken senki ember nem tudott segíteni és úgy tanított, ahogyan senki más. Ez utóbbit erősíti meg a mai evangéliumban egy szolga kijelentése: „Ember így még nem beszélt!”

Íme, egy egyszerű ember kimondja a lényeget. Ott áll a főtanács tagjai között, akik valamennyien a törvényt és az írásokat jól ismerő emberek voltak, olykor büszkék a saját tudásukra. Ott áll a szolga, akit nem Jézus személyéről kérdeztek, hanem arról, hogy miért nem teljesítette a neki adott feladatot. Ott áll azok között, akik naponta órák hosszat tanakodtak egymás között arról, ki lehet az a Jézus, aki tanításával és cselekedeteivel ilyen nagy hatással van a népre. Ott áll ez a szolga és egyetlen kijelentést tesz: „Ember így még nem beszélt!”, és ezzel a mondattal felbosszantja a bölcseket. Hirtelen elszabadulnak az indulatok, mert a jelenlévők rögtön levonják magukban a következtetést: ha nem ember, akkor Isten, azaz Jézus valóban isteni hatalom birtokában van. Nikodémus próbálja higgadt hangon nyugtatni társait, de azonnal letámadják. S bár a történet végén mindenki hazatér, tudjuk, hogy ezzel nem zárult le a vita, senki nem mondott le arról, hogy Jézust végleg félreállítsák.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

Horváth István Sándor (Ph 88)