A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16
Elmélkedés
Be kell ismernünk, hogy sokszor bizony türelmetlenek vagyunk. Azonnali eredményt várunk, és bosszankodunk, ha várnunk kell valamire. A betegségben az ember türelmet tanul. Ha nem is mindjárt kezdetben, de az évekig elhúzódó betegség folyamán mindenképpen türelmet tanul. Az evangéliumban egy olyan emberről olvasunk, aki 38 éve tanulja betegsége miatt a türelmet. Biztosak lehetünk benne, hogy ennyi idő alatt meg is tanulta. 38 éve türelmesen hordozza a betegség keresztjét és 38 éve várja a csodát, a víz megmozdulását és azt, hogy talán valaki segít neki, hogy elsőként érjen a vízbe.
Aztán eljön az életében egy pillanat, amikor valaki elvonja a figyelmét arról, amire 38 éve koncentrál. Elfordítja tekintetét a víztől, hogy az őt megszólító Jézusra figyeljen. És egy rövid beszélgetés után Jézus csodát tesz vele, meggyógyítja őt. A segítség tehát nem onnan jött, ahonnan eddig várta. Nem a víztől gyógyult meg, pedig 38 évig azt hitte, hogy majd a megmozduló víz hoz számára gyógyulást. És emberek sem segítettek neki, pedig 38 évig abban bízott, hogy egyszer majd valaki megkönyörül rajta. A segítség, a könyörület, a csoda Istentől jött.
Talán mi is többször kerülünk olyan helyzetbe, amikor várjuk a megoldást. Meg vagyunk róla győződve, hogy tudjuk, hogy mi hozhat megoldást, de aztán egészen váratlanul és egészen más módon érkezik a segítség, mint amit mi korábban elképzeltünk. Talán érdemes félretennünk a saját elképzeléseinket és elvárásainkat. Engedjük, hogy Isten úgy segítsen rajtunk, ahogyan ő akar!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas Istenünk! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét te mindenkinek felkínálod és örömmel bocsátasz meg nekünk. Küldötteid által figyelmeztetsz, ha letérünk az igaz élet útjáról. Az idők teljességében pedig elküldted Fiadat, aki önfeláldozásával, szenvedésével és halálával megszerezte számunkra a megváltást, a veled való kiengesztelődést. Az Úr mennybemenetele után kiárasztottad a Szentlelket a bűnök bocsánatára. Önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn alól, hanem te törlöd el azokat. Add meg nekünk bűneink bocsánatát és a lelki megtisztulást!
Horváth István Sándor (Ph 88)
