Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17
Elmélkedés
Jézus szeretet-parancsa túlmutat az ószövetségi törvényen. Az ószövetség idején az alapelv a következő volt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Lev 19,18). Jézus új parancsa így hangzik: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”
Jézusnak nincs titka sem tanítványai, sem a későbbi időkben őt követők előtt. Mindent elmondott, mindent kinyilatkoztatott nekünk, amit az Atya rábízott. Tulajdonképpen ez minden közösség eszménye: senkinek nincs titkolni valója a másik előtt, senki nem kutakodik olyan dolgok iránt, amelyek nem rá tartoznak, mindenki megbízik a közösség többi tagjában. Ha a krisztusi közösségben a bizalom légköre uralkodik, akkor nem félünk megosztani egymással életünk tapasztalatait és támogatni tudjuk a másikat élete egy nehéz időszakában. A teljes bizalom légkörében senkinek nem kell letagadnia, elrejtenie gyengeségeit, hiszen tudja, hogy a közösség tagjai nem fogják lenézni emiatt, hanem segítségére lesznek hibái kijavításában. Az egyházi közösség bizalomteljes légkörében nincs helye sem az irigykedésnek, sem a versengésnek, hanem mindenki arra fog törekedni, hogy lelkileg gazdagítsa a másikat. Kétségtelen, hogy a mi Urunk szeretetét nem tudjuk felülmúlni, de érdemes komolyan vennünk szavait, kérését, parancsát. Törekedjünk a tökéletes szeretetre!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el a Szentlelket, hogy megtanítson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre! Segíts minket, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
