Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a
Elmélkedés
Szent János evangélista hosszan, részletesen leírja Jézusnak az utolsó vacsorán mondott tanítását, ami az ő búcsúbeszéde. Ezt a beszédet olvassuk részleteiben a következő napokon.
A mai szövegünkben a békesség az alaptéma: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek” – mondja Jézus. A későbbiekben a béke, mint ajándék többször is megjelenik, a feltámadt Jézus köszönti így tanítványait: „Békesség nektek!” (vö. Jn 20,19, Jn 20,21, Jn 20,26).
Jézus egyértelműen megkülönbözteti az általa adott és az Atyától származó békességet attól a békétől, amit a világ nyújt. Történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy a Római Birodalomban erőszakkal, katonai erővel igyekeztek fenntartani a békét, a lázadó mozgalmakat a lehető leggyorsabban letörték. A katonai fellépés és megtorlás sokszor túlzó volt, hogy elvegyék a kedvet a további lázadásoktól. Jézus nem ilyen nyugalmat és nem ilyen békét ad az embereknek és a nemzeteknek. Az ő békéje nem a hatalomgyakorlók által az elnyomottakra kényszerített nyugalom. Az ő békéjének alapja az emberek közti egyenlőség és az igazságosság. A krisztusi béke az öröm forrása.
Milyen légkör uralkodik a környezetemben? Hogyan járulhatok hozzá a béke építéséhez a családomban, a munkahelyemen és az egyházi közösségemben?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!” Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!
Horváth István Sándor (Ph 88)
