Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12
Elmélkedés
Az előzményekben Jézus kiűzte a kereskedőket a jeruzsálemi templomból, majd pedig nem árulta el hatalmának eredetét azoknak a vallási vezetőknek, akik magyarázatot kértek cselekedetére. Ezt követően mondja el Jézus a gonosz szőlőmunkásokról szóló példázatot, amit a mai napon olvasunk, s tulajdonképpen ez a válasz arra, hogy honnan származik az ő hatalma. Ennél a beszédnél már világosan kiderül, hogy ki melyik oldalon áll. Az egyik oldalon a hatalom emberei, de isteni felhatalmazás nélkül, a másikon pedig az evilági hatalommal nem rendelkező és arra nem is törekvő Jézus, akinek felhatalmazása Istentől származik, mindent az Atya nevében és vele egységben tesz.
Jézus az üdvtörténetet foglalja össze a szőlőmunkásokról mondott hasonlattal. A szőlő gazdája Isten, ő bízta azt az emberekre. Amikor letértek Isten törvényeinek útjáról, ő elküldte a prófétákat, hogy figyelmeztessék őket, de a küldötteket megölték. A végső időkben elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, de őt sem kímélték a gonoszok.
A vallási vezetők pontosan értették, hogy miről beszél Jézus. Az ő atyáik voltak azok, akik megszegték az Istennel kötött szövetséget, megölték a prófétákat, és most ők maguk azok, akik Isten Fia életére törnek. Gonosz szándékuk Isten üdvözítő tervének része. Minden az ő akaratának megfelelően történt. Jézus keresztre feszítése nem Isten tervének keresztülhúzása, hanem annak tökéletes megvalósulása.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!
Horváth István Sándor (Ph 88)
