Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt. Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra feltámad.” Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt Felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.”
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!” Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Mk 10,32-45
Elmélkedés
A mai napi evangéliumban Jézus a rá váró szenvedésről és halálról beszél tanítványainak. Ez már a harmadik ilyen eset, a tanítványok azonban továbbra is szinte teljesen érzéketlenek. Jézus ragaszkodik a szolgálathoz, élete feláldozásához, de apostolait egészen más gondolatok foglalkoztatják. A tanítványok továbbra is vakok. Ez annak a jele, hogy még nem változtatták meg gondolkodásmódjukat. Annak ellenére, hogy immár több éve vannak együtt Jézussal, alig változott a látásmódjuk, az értékrendjük. Jutalmat, elismerést, kitüntetést várnak azért, hogy egykor vállalkoztak Jézus követésére. És ez nem csak Jakabra és Jánosra érvényes, hanem a többiekre is.
Nagyravágyásból és ambícióból van bőven. Szerénységből és alázatból annál kevesebb. Jakab és János kitüntetett helyet szeretnének maguknak Isten dicsőséges országában. Előkelőbb helyet, mint Péteré, pedig ő az első az apostolok között. Nem értik Mesterük szolgálatát és nem értik saját hivatásukat sem, egészen világias módon gondolkodnak. A jelenet arra is utal, hogy akkor, amikor Márk megírja evangéliumát, a keresztény közösségben lehettek feszültségek, miként napjaink közösségeiben is.
Az uralkodók, a hatalom gyakorlói nem jó példával szolgálnak a krisztusi közösség vezetői számára. Ezért mondja Jézus: „De köztetek ez ne így legyen!” Tanuljuk meg Jézustól a szolgáló, alázatos lelkületet!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!
Horváth István Sándor (Ph 88)
