napi evangelium

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán az apostolok lassacskán kezdik megérteni, hogy Mesterük miért beszél nekik ilyen hosszasan. Lassan rájönnek, hogy ez egy búcsúbeszéd, s most hallják utoljára Jézust. A beszéd témája ugyanis egyre inkább abba az irányba hajlik, hogy az Úr eltávozik a világból. Érthető a tanítványok szomorúsága. Az Úr szavait hallva a tanítványok féltek arra gondolni, hogy nem fogják őt többé látni, Jézus nem fogja őket többé tanítani, sem erősíteni. Jézus azzal az ígérettel próbálja eloszlatni szomorúságukat, hogy csak akkor tud eljönni számukra a Szentlélek, ha előbb ő eltávozik a világból, azaz a Szentlélek működése csak akkor kezdődhet meg, ha ő befejezi földi küldetését és visszatér a mennybe, az Atyához.

Érdekes kifejezés a szövegben a „bűnről való meggyőzés”, amely az Igazság Lelkének tevékenysége. Ez azt jelenti, hogy belátom milyen nagy hibát követek el engedetlenségemmel, lázadásommal. A Szentlélek feltárja előttem a bűn mélységét. A Lélek helyes bűntudatot ébreszt bennem s igazi bűnbánatra indít. Isten Lelke meggyőz engem arról, hogy elforduljak a bűnös élettől és visszatérjek Istenhez, aki mindig irgalommal fogadja a bűnbánót. A Szentlélek meggyőz engem arról, hogy Istennél bocsánatra találok. Engedem-e, hogy a Szentlélek elfordítsa szívemet a bűn útjáról és a kegyelem útján vezessen?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!

Horváth István Sándor (Ph 88)