Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26-16,4a
Elmélkedés
Jézus ígéretéről olvasunk a mai evangéliumban: „Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.” A harmadik isteni személyről, a Szentlélekről beszél ezen a helyen, aki a húsvét utáni ötvenedik napon, pünkösdkor jött el a világba. Az Egyház, a krisztusi közösség legelőször abban tapasztalhatja meg a Szentlélek működését, hogy a Lélek tanúságot tesz Krisztusról. Ő az Igazság Lelke, aki az Atyától és a Fiútól származik, s akit kettejük küld el a világba. A Lélek azért jön el, hogy mindenkit elvezessen az igazság teljességére, a teljes Igazság pedig maga Krisztus. Az első század vége felé voltak keresztények, akik abba a hibába estek, hogy eltúlozták a Szentlélek jelentőségét, mégpedig az Atya és a Fiú tevékenységének rovására. Ezt a téves elképzelést cáfolja János evangélista Jézus ígéretének pontos felidézésével. A Szentlélek megszentelő tevékenysége nem különíthető el sem az Atya megváltó szándékától, sem a Fiú megváltó cselekedetétől, mert a három isteni személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlan egységet alkotnak minden szándékukban és tevékenységükben.
Miként a Lélek feladata az, hogy tanúságot tegyen Krisztusról a világban, ugyanúgy nekünk, keresztényeknek az a küldetésünk, hogy a Szentlélek erejével tegyünk tanúságot a mi Urunkról és az ő szeretetéről!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)