Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Mk 12,18-27
Elmélkedés
Jézus korában a zsidó vallási csoportok közül a szadduceusok általában tehetős, befolyásos emberek voltak, földtulajdonosok és kereskedők. A farizeusokkal ellentétben ők nem fogadták el a feltámadást, s e kérdésről gyakran voltak vitáik. A szadduceusok alapnézete szerint Isten gazdagsággal és jóléttel jutalmazza azokat, akik betartják Isten törvényét, és szenvedéssel és szegénységgel bünteti azokat, akik rosszat tesznek, nem teljesítik Isten parancsait. Ezt a nézetet fordítva is alkalmazták, azaz ha valaki gazdag volt, ebből arra lehet következtetni, hogy Isten megáldotta, megjutalmazta őt igaz, törvénytisztelő élete miatt. Ha pedig valaki szegény volt, az bűnös is volt a szemükben, s bűnei miatt kellett nélkülöznie. Megjegyezzük, hogy Jézus egyáltalán nem azonosult ezzel az elképzeléssel, nem fogadta el ezt a nézetet.
A szadduceusok kitalálnak egy olyan történetet egy asszonyról és az őt feleségül vevő hét testvérről, amely minden bizonnyal soha sem fordult elő a gyakorlatban. A kitalált történetben valójában nem az a kérdés, hogy ki lesz az asszony férje a túlvilágon, hanem az, hogy van-e egyáltalán feltámadás? Válaszában Jézus tanítást ad a feltámadásról. Olyan idézettel igazolja a feltámadás tanát, amelyet a kérdezők, azaz a szadduceusok is elfogadtak. Isten Mózeshez intézett szavait idézi: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene” (Mk 12,26), s ezzel rámutat arra, hogy a mózesi könyvek bennfoglaltan tartalmazzák a feltámadás tanítását.
Hiszek-e a feltámadásban?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!
Horváth István Sándor (Ph 88)
