Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus ismét azt a módszert követi, hogy új törvényének kifejtése előtt a régi törvényt idézi: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” Az ószövetségi írásokban ebben a formában nem található meg a kijelentés, de ez nem Jézus tévedését jelenti, hanem azt, hogy korának mentalitását írja le. A közfelfogás szerint nem volt gond, ha valaki gyűlölte ellenségét, de Jézus nem értett ezzel egyet. Nem szabad határt szabni a szeretetnek, ahogy a mennyei Atya sem vonja meg szeretetét senkitől. És hogy ez valóban lehetséges, arra Jézus megadja a bizonyítékot halálának órájában.
A katona fogja Jézus csuklóját, ráhelyezi a keresztre, fogja a szöget és elkezdi kalapálni. A vér kicsordul, Jézus teste eltorzul a fájdalomtól. A katona nem mérlegel, csak egy parancsnak engedelmeskedik, nem tudta, mit csinál, kalapál, üti a szöget, mintha egy képet akarna felakasztani rá a falra. Ebben a pillanatban Jézus imádkozik a katonáért, aki kínozza őt és társaiért: Atyám, bocsáss meg nekik! Nem tudják, mit tesznek! Jézus szinte mentegeti azokat, akik bántalmazták és kínozták őt, mentséget keres számukra. Komolyan gondolta és most megmutatta, hogy mit jelent az ellenség szeretete.
Az igazi szeretet nem függhet attól, hogy mit kapunk a másiktól. Az igazi szeretet nem osztja barátra és ellenségre az embereket, hanem mindenki felé megnyilvánul. Így szeret Isten minden embert. Ha mi is így teszünk, akkor tökéletesek leszünk. S ezzel felértünk a hegy legmagasabb pontjára, a lelki élet csúcsára, ahová Jézus vezetett minket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)