Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.”
Mt 5,38-42
Elmélkedés
A mai evangélium annak a sorozatnak a része, amelyben Jézus a régi és az új törvényt veti össze, vezeti át tanítványait a farizeusi hagyományból Isten országának új rendjébe. Jézus felmegy a hegyre, ahol közli boldogság-mondásait és bejelenti a szeretet új törvényét.
A farizeusok nagy vágya az volt, hogy a mózesi törvények szerint éljenek, és azok pontos megtartásával igazak legyenek Isten előtt. Úgy gondolták, hogy saját erőfeszítéseikkel sikerrel járnak majd. Jézus azonban úgy gondolja, hogy a törvény betűjéhez való ragaszkodás eltéríti az embert Isten eredeti szándékától.
A „szemet szemért, fogat fogért” elv már megtalálható volt a mózesi törvényben is. A mi Urunk szerint ezt a tanítást el kell vetni, mert tönkreteszi az emberek és Isten közötti kapcsolatot. A régi elv az igazságosságra épít, amely azonban szeretet, irgalom nélkül nem sokat ér, kegyetlenségbe fordul. Minden emberi kapcsolatot a szeretetnek kell áthatni, miként az ember és az Isten kapcsolatának is ez az alapja.
A mai evangéliumi résszel már majdnem elértük a hegy csúcsát, ahová az Úr vezet minket. Már csak egy lépés hiányzik felfelé és a csúcsra érünk. A tanítás legmagasabb foka így hangzik: „Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” De erről majd a holnapi napon lesz szó.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia a te legcsodálatosabb ajándékod számunkra. Miként a megszaporított kenyeret ajándékként adtad az éhező népnek, és ahogyan önmagad adtad táplálékként az apostoloknak az utolsó vacsorán, ugyanígy az Eucharisztiában önmagadat adod ajándékként a mennyei Atyának. Ugyanakkor a megszentelt és átváltoztatott kenyérben nekünk is adod magad. Ez a legnagyobb ajándék számunkra. Nem utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere.
Horváth István Sándor (Ph 88)