Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10
Elmélkedés
Szent Márk evangélista művében két kenyérszaporítás szerepel. Az első esetnél öt kenyeret és két halat szaporít meg Jézus csodás módon, amiből ötezer férfi, valamint a velük lévő asszonyok és gyermekek laktak jól (vö. Mk 6,35-44). A második ilyen esetről a mai evangélium számol be, itt hét kenyérből lesz az Úr imájának köszönhetően annyi, hogy mintegy négyezren laknak jól. A két történetben hasonlóságokat és különbségeket egyaránt észrevehetünk, de annak megvitatását és eldöntését, hogy egyetlen csoda kétféle leírásáról vagy két különböző esetről van-e szó, talán érdemesebb a szentírástudósokra bíznunk.
Bár a történet megmozgatja fantáziánkat, bizonyára túl vagyunk már azon a gyermeki elképzelésen, miszerint Jézus valamiféle varázslatot vagy bűvésztrükköt mutatott be a nagyszámú népnek. A csoda nem emberi ügyeskedés eredménye. Jézus isteni szavának köszönhetően lesz a kevés kenyérből sok. Az ördögűzések és a betegek gyógyítása alkalmával láthattuk, hogy Jézus szava mennyire hatékony. Ha parancsol a gonosz lelkeknek, hogy hagyják el azt, akit megszállva tartottak, akkor azok engedelmeskednek neki. Ha szavával parancsol a szemnek, akkor az megnyílik és a vak képes látni, ha pedig a süket fülének parancsol, akkor az megnyílik a hallásra, miként a néma szája is a beszédre.
Hiszem-e, hogy az Úr szava képes mindent megváltoztatni?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!
Horváth István Sándor (Ph 88)