napi evangelium

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés

Az év utolsó napja inkább a mulandóságra, e nap evangéliuma pedig az örökkévalóságra figyelmeztet minket. Az időhöz kötött, az időben kezdődő és végződő emberi létünket az örökké létező Istentől kaptuk. Érdemes tehát e napon nem csak a mögöttünk hagyott esztendő eseményeit végiggondolnunk, hanem egész múltunkat megköszönni Istennek. S érdemes nem csupán egy esztendőre előre tekintenünk, hanem a távolabbi jövő, az örök élet is legyen szemünk előtt. Minden év, s minden nap új lehetőség számomra, amelyet Istentől kapok, hogy üdvösségem érdekében használjam.

Szent János evangéliumának kezdő sorait olvassuk a mai napon, az Isten Igéjéről, Jézus Krisztusról szóló himnuszt. A mondatokban visszacseng a Teremtés könyvének kezdete. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Ter 1,1) – olvassuk a Biblia első sorait. János pedig így kezdi írását: „Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1). Rögtön azt érezzük, hogy új teremtés kezdődik. Az Ige megtestesülésével, Jézus születésével új korszak kezdődik a történelemben. Isten, aki egykor megteremtette a világmindenséget, most Fiának elküldésével újjáteremti az egész világot.

Isten megismerésében új korszak kezdődik el Jézus Krisztussal. Jézusban Isten emberré lesz, hogy teljesen azonosuljon emberi sorsunkkal. Ettől kezdve Jézus az út, aki az Atyához vezet. Az isteni kegyelem és igazság szerinti élet Krisztus követését jelenti.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Minden jótettedért, amit az elmúlt évben és egész életemben bőkezűen kaptam tőled, hálát adok neked. Hálát adok, hogy életre szólítottál. Hálát adok, hogy képmásodra teremtettél. Hálát adok, hogy a keresztségben gyermekeddé fogadtál és a szent hitben a mai napig megtartottál. Hálát adok, hogy szent Fiad a mi Megváltónk és Üdvözítőnk lett. Mindezekért és minden el nem mondott testi-lelki javaimért hálát adok neked, Istenem.

Horváth István Sándor (Ph 88)