napi evangelium

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31

Elmélkedés

A két vak ember, akikről a mai evangéliumban olvasunk, nem szalasztotta el élete nagy lehetőségét. Addig mennek Jézus után, amíg ő csodát nem tesz velük. A nekik feltett kérdésre azt válaszolják, hogy hisznek abban, hogy Jézus tud segíteni rajtuk. Amikor e hitvallás után Jézus megérinti szemüket, beteljesedik hitük és visszanyerik látásukat. A velük történt csodás gyógyulást tehát egyrészt Isten irgalmának, másrészt hitüknek köszönhetik.

A testi vakságot már az Egyház kezdeti időszakában is szívesen alkalmazták a lelki tompultság és érzéketlenség jelképeként. Ez utóbbiból is képes Jézus meggyógyítani minket. A gyógyulás feltétele a mi számunkra is az, hogy felismerjük bajunkat, Jézushoz forduljunk segítségért, és higgyük azt, hogy velünk is tud csodát tenni. Ha e három feltétel közül valamelyik hiányzik, Jézus semmit sem tud tenni érdekünkben. Az advent bűnbánati idő. Gyónjuk meg bűneinket és szabaduljunk meg a lelki vakságtól!

Ez az időszak arra szeretne minket felkészíteni, hogy a hit segítségével meglássuk, felismerjük a betlehemi gyermekben az Isten Fiát. Hit nélkül ugyanis legfeljebb egy ugyanolyan kisdedet látunk Jézusban, mint a többi gyermekben. Vajon megnyílik-e szemünk, szívünk, lelkünk, hogy meglássuk az isteni Megváltót? Ne szalasszuk el életünk nagy lehetőségét, a Messiással való találkozást!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az advent a megújulás, a lelki megtisztulás ideje számunkra. Nem tisztíthatjuk meg önmagunkat, erre egyedül te vagy képes. Tőled kérjük a megtisztulást, az újjászületést. A megbocsátás, amely által újra békében és szeretetben élünk veled, nem a mi erőfeszítésünk eredménye és nem a mi érdemünk, hanem a tiéd, aki bennünk élsz. A te csendes, türelmes, kitartó munkálkodásod éppen a mi lelki megtisztulásunkban mutatkozik meg leginkább. Segíts, hogy irgalmad megérintse lelkünket az advent folyamán, hogy lelkileg újjászületve és az újjászületés örömével várjuk a Megváltó érkezését!

Horváth István Sándor (Ph 88)