Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56
Elmélkedés
Erzsébetnél tett látogatása alkalmával Mária csodálatos szavakkal dicsőíti Istent, miként ezt a mai evangéliumban olvassuk. Elsősorban nem Erzsébetnek szóló válasz ez az ő köszöntésére, hanem Istennek adott felelet és hálaadás. A názáreti leány hálát mond azért, hogy Isten kiválasztotta őt arra, hogy a Megváltó anyja legyen. Magasztaló imájának alapgondolata az isteni irgalmasság. Ez mutatkozik meg abban, hogy az ebben a világban hatalommal rendelkezőknek félre kell húzódniuk, a megváltás ugyanis mindenkinek, minden embernek szól, és nem lehet csupán egyesek kiváltsága. Isten irgalma emeli fel az alázatosakat és kicsinyeket, akiknek szívétől távol áll a gőg. Az éhezők táplálása szintén az irgalmasság megnyilvánulása, ők érzik igazán, hogy mit jelent Isten jótéteményeiből részesedni. Mindezzel szemben áll emberi kicsinyességünk. Az a lelkület, amikor a magaméhoz ragaszkodom, önmagam erejében bízom, és nem akarom elfogadni mindazt, amit Isten ad nekem.
„Isten irgalma nemzedékről nemzedékre száll” (Lk 1,50) – írja Lukács evangélista. A mi nemzedékünkre is száll ez az irgalom. Napjaink emberének jó volna odafigyelni az irgalmasság jeleire. Engedjem, hogy Isten irgalma eltörölje bűneimet és lelki újjászületést adjon nekem is! Legyek hálás azért, hogy megtisztult szívvel és lélekkel fogadhatom Isten Fiát!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te teljesítetted ígéretedet és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket, embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz és minden emberrel terveid vannak. Azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!
Horváth István Sándor (Ph 88)